Street photography a határon túl – Interjú Cserepes Csabával!

Az előző hetekben olyan tehetséges fotósokat mutattunk be, akik Magyarországon tevékenykednek. Ezen a héten viszont sikerült “eljutnunk” a határon túlra is, és a fotóstúdiókat hátunk mögött hagyva a street photography (az utcai fotózás) vizeire eveztünk. A műfaj különlegessége, hogy a fotók átlagemberekről készülnek, akik gyakran nem is veszik észre, hogy kép készül róluk. Egyszeri pillanatokat örökítenek meg. Ennek köszönhetően az elkészült fotók természetesek és mentesek mindenféle mesterkéltségtől.

Interjúnkban Cserepes Csabával beszélgettünk, aki elmesélte hogyan vált street fotóssá. Elárulta azt is, hogy milyen nagy hatással van a fotózás az életére és hogyan nyílt ki a világ előtte a fotózásnak köszönhetően.

 

 

1, Honnan indultál? Mivel foglalkoztál korábban?

Kisebb kitérőkkel 16 év vendéglátással a hátam mögött, 2011 decemberében jöttem ki Ausztriába. Üres zsebbel, minimális német tudással, viszont annál nagyobb lelkesedéssel. Most már ötödik éve élek kint, itt is a vendéglátásban helyezkedtem el.

2, Mikor döntötted el, hogy fotózással szeretnél foglalkozni? Miért éppen a fotózást választottad?

Az első ausztriai fizetésemből vettem egy fényképezőgépet, ami farzsebben is elfért. Mindenhová magammal vittem és válogatás nélkül mindent lefotóztam. Élveztem, és eldöntöttem, hogy veszek egy jobbat. 2013 nyarán – túl egy-két cserén – vettem meg az első tükrös gépemet. Ugyanebben az időben indult a Facebookon egy fotós csapat, ehhez csatlakozva kezdődött minden. A Képmutatók csoport megálmodója, Lajtavári Adrienn és lelkes segítői voltak azok, akik engem s a hozzám hasonló kezdőket próbálták tanítani, bíztatni, támogatni. Ha nincsen ez a csoport, talán ez az interjú sem jött volna létre.

 

3, A portrék vagy a tájképek azok, amiket jobban szeretsz készíteni? Esetleg a városi nyüzsgést szereted?

Sok mindent kipróbáltam tájfotótól a makrózáson keresztül a tárgyfotóig, de egyik sem fogott meg. Sokáig nem találtam magam. Aztán 2014 májusában jött az első kép, ami elindította a lavinát. Amikor a kosaras kép készült, ott találtam meg, ami engem igazán érdekel, azaz az utcai fotózást.

 

 

4, Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Van jó pár képem, ami nagyon közel áll hozzám. Mindegyiknek megvan a saját története. De ha egyet mindenképpen ki kellene emelnem, akkor az az idős úr a bottal, ahogy éppen ott áll az örökké tartó ragyogás kapujában s készül azt átlépni. Sokakat foglalkoztató, mélyreható téma.

 

5, Jártál fotós tanfolyamra vagy magad tanultad meg a fotózás fortélyait?

Nem végeztem tanfolyamot, autodidakta módon tanultam. A csoporttársakat gyakran zaklattam a kérdéseimmel a neten, a csoport találkozón vagy épp egy-egy fotós sétán, ezekből nagyon sokat tanultam.

 

 

6, Honnan merítesz ihletet?

A gépem mindig velem van, bárhová megyek. Amikor direktben elindulok fotózni, az általában kevés sikerrel jár, viszont állandóan nyitott szemmel járok, figyelek, s ha eljön a pillanat vagy egyszer csak meglátok valamit, akkor születnek a jobb képek. Az életemnek volt egy sötét szakasza, 6 évig küzdöttem a depresszióval és pánikbetegséggel, amiből végül saját erőből sikerült kilábalnom. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy az ember menet közben inkább a földet bámulja, fél minden idegen dologtól, legyen az akár egy pillanatnyi szemkontaktus. A fotózás hozta meg a legnagyobb gyógyírt, mert akármerre járok, akárhol vagyok, már nem nézek fagyosan magam elé, hanem folyamatosan a környezetemet, az embereket figyelem, már szinte mindent az 5:7 képarányban látok vagy képzelek el.

 

7, Van kedvenc fotósod?

A kedvenc fotósaim, Vivian Maier, Thomas Leuthard és Nils Jorgensen.

 

8, Elmesélnéd az olvasóknak egy meghatározó fotós élményedet?

2014 őszén sikerült meglátogatni két általam nagyra tartott, magyar származású street fotóst, akik Angliában élnek. A rövid, pár napos látogatás alkalmával eljutottunk a tengerpartra is, de volt alkalmunk két napot Londonban is fotózni. Hatalmas élmény volt egy olyan országban, ahol merőben más az emberek gondolkodásmódja, és a fotózás szabályai sem röghöz kötöttek.

 

9, Ha valaki szeretné megtekinteni a képeidet hol tudja ezt megtenni?

Elérhetnek Facebookon, Csaba Cserepes Photos néven vagy az Instagramon (csecsa_streetphotography).

 

 

10, Vettél már részt kiállításokon, esetleg fotós pályázaton?

Az előző munkahelyemen – ami egy 400 férőhelyes hotel volt – lehetőséget kaptam a vezetőségtől, hogy megmutassam a képeimet egy kiállítás keretében. Érdekes volt viszontlátni a fotóimat vászonra nyomva, nagy méretben. A megnyitás utáni második napon megkeresett az egyik kedves vendég azzal a kérdéssel, hogy eladók-e a képeim, mert az egyik annyira tetszik neki, hogy szívesen kitenné otthon a nappalijában. Ez egy hihetetlenül jó érzés, amit nehéz leírni.  Itt éreztem azt, hogy büszke vagyok arra, hogy idáig sikerült eljutnom.

Emellett pár hete megkeresett a Gasteinertal Tourismus GmbH turisztikai szervezet azzal, hogy a minden évben megrendezésre kerülő Art On Snow rendezvényen szeretnék két képemet kiállítani, valamint szóba jött egy általuk szervezett kiállítás lehetősége is. Fotós pályázaton eddig még nem indultam.

 

 

11, Számodra fontos, hogy a fotóid előhívott formában is meglegyenek?

A képeim kizárólag digitális formátumban vannak meg, kivéve a már meglévő vászonképeket. Ezen a téren elég rendetlen vagyok, ha elő kell keresnem egy-egy régebbi fotót, komoly bajban vagyok.

 

 

12, Véleményed szerint, milyen elvárásokkal kell manapság szembenéznie egy fotósnak? Milyen kihívásokkal találkozol?

Nem mindenki örül annak, ha észreveszi, hogy egy idegen az utcán lefotózza őt vagy a gyerekeit. Érzékenyebbek, gyanakvóbbak lettek az emberek, ezért a fotósnak is körültekintőbbnek kell lennie.

 

 

13, Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mit szeretnél elérni?

Szeretnék megmaradni hobbifotósnak, akinek minden fotózással eltöltött perc örömet okoz. Szeretném, ha ez a most tervezett kiállítás összejöhetne, s hogy utána mit hoz a jövő, meglátjuk.

 

 

Zárókérdés:

Mi a véleményed a mobilos fotózásról? Milyen hatással van ez a fotózásra? Szerinted készíthetők profi fotók mobillal?

Attól függ, mit nevezünk profi fotónak. Egy stúdió fotózásnál vagy természet fotónál, ahol a fénymérés, a helyes exponálás elengedhetetlen, a mobiltelefonnak esélye sincsen. A street fotózásnál és egyéb olyan képeknél, ahol a tartalom előrébb van az úgymond tökéletes minőségnél, a mobil is megfelelő lehet. Legutóbb a Sony World Photography Awards mobiltelefonos kategória versenyén ért el második helyezést egy magyar fotós. Azt mondják, nagyobb részben a meglátáson múlik, hogy milyen lesz egy kép, maga a képalkotó eszköz csak másodlagos.

---

Ezúton is szeretnénk megköszönni Csabának, hogy válaszolt a kérdéseinkre és azt is, hogy csodálatos fotói közül néhányat megosztott velünk! 🙂

Ha érdekelnek további fotózással kapcsolatos cikkek és interjúk, akkor kövessetek minket itt vagy Facebookon!