Minden idők legjobb fotográfusai

A Digital Camera World szerkesztősége tavaly októberében készített egy listát, ahol minden idők 50 legjobb fotográfusainak névsorát állították össze. Mi elhoztuk nektek az első 5 helyezettet. Íme, ők azok…

Henri Cartier-Bresson (1908-2004)

A fotográfusok fotográfusának keresztelt Henri Cartier-Bresson még magára Gandhiról is készített fotót.

Minden idők legjobb fotográfusa 1908. augusztus 22-én a franciaországi Chanteloupban született. A fotózás iránti érdeklődést Martin Munkácsi egyik fotója inspirálta.

„Attól a perctől kezdve, hogy először fényképeztem, komolyan fogtam fel ezt a dolgot. Úgy éreztem, mintha mindig valaminek a nyomában lennék. A gép kiegészítő részévé vált szememnek, és többé sohasem váltam meg tőle. 1931-ben huszonkét éves koromban Afrikába mentem. Ekkor vásároltam egy kisfilmes gépet, amelyhez hasonló típust annak előtte és azóta sem láttam. Egy évig fényképeztem vele és csak azután, amikor visszatértem Franciaországba, hívhattam elő a képeimet, a vadonban, ahol elkülönítve éltem ennek az évnek legnagyobb részében, ez nem volt lehetséges. Ekkor derült ki, hogy az eltelt idő folyamán a nedvesség beszivárgott, és valamennyi képemet hatalmas páfrányokhoz hasonló mintázattal szőtte át meg át.”

 

 

Cartier-Bresson ezután Marseille-ben jutott egy Leicahoz, és azóta is Leicaval dolgozik. „Egész nap kószáltam az utcákon, felajzottan, ugrásra készen, hogy elhatározásom szerint megragadjam az életet, – hogy az élet folyamatában, sodrában örökítsem meg. Mindenekfelett arra vágytam, hogy egyetlen kép korlátain belül a sűrített lényeget ragadjam meg, a lényegét annak a helyzetnek, amely kibontakozóban volt előttem.”

 

Ansel Adams (1902-1984)

Ansel Adams 1902. február 20-án született Kaliforniában. Charles Hitchcock Adams és Olive Bray egyetlen gyermekeként. Az első meghatározó pillanat fotós pályafutásában 1916 nyarán, tizennégy éves korában volt, amikor először látogatott el családjával a Yosemite Nemzeti Parkba. Itt az édesapjától kapott Kodak Brownie fényképezőgéppel örökítette meg a csodaszép tájat. A zenekedvelő és természetvédő Adams innentől kezdve egy új hobbit talált magának, a fotózást. Az elkövetkező időszakban beleásta magát a fotótechnika és a sötétkamra világába; fotós magazinokat olvasott, fotós kiállításokra járt és a Sierra klub oszlopos tagja lett. (Ennek a csoportnak a hírlevelében jelentek meg először a Yosemite Nemzeti Parkban készült képei és az első kiállítás helyszíne is a Sierra klub székhelye volt.) ” A végtelennek tűnő távlatok mindig izgalomba hozzák a szívemet és felajzzák képzeletemet.” Nyilatkozta egy alkalommal Adams, mikor riporterek a tájképei születésének körülményeiről faggatták. Kiváló látásmódja mellett nagy szerepet töltött be fotóinak elismertségében az általa kifejlesztett zóna rendszer, mely teljesen eltért az akkoriban használt technikáktól. Tájfényképeinél ritka alapossággal próbálta visszaadni a legapróbb részleteket is. A zónarendszer lényege, hogy fotóin a szürke szín árnyalatai mind megjelennek, így az összhatás árnyalatgazdagabb és kiegyensúlyozottabb hatást kelt.

 

Sebastião Salgado (1944)

Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, megvilágosodása támadt: élete egy pillanat alatt értelmet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele. – olvashattuk a Műcsarnokban megrendezett kiállítás kapcsán.

 

Bill Brandt (1904-1983)

Bill Brandt 1904-ben Hamburgban született orosz származású brit szülőktől. Egy svájci portré-stúdióban tanulta ki a fotózás mesterségét, majd 1929-ben Párizsba költözött és a világhírű Man Ray tanítványa lett, ekkor ismerkedett meg a szürrealizmussal is. Két évvel később tért vissza Angliába, ahol fotóriporterként a Weekly Illustrated-nek és a Picture Post-nak dolgozott. Brandt szokatlan témaválasztásával és problémaérzékenységével kitűnt a brit sajtóban publikáló fotóriporterek közül, akárcsak nézőpontválasztásával, a fény és az árnyékok kezelésével. Munkái angliai, francia és amerikai kiállításokon váltak igazán ismertté. Cyril Conolly, a svájci Camera lap szerkesztője ezt írta róla 1972-ben: „Tőle megkapjuk mindazt, amit egy fotográfustól várhatunk. Kíváncsiságot, szellemességet, ügyességet, objektivitást, fantáziát, technikai tudást és a szigorúságot a válogatásban.” Az alábbi felvételét már a Mai Manó Házban is láthattad.

 

Julia Margaret Cameron (1815-1879)

A legjobb női fotográfus képzeletbeli díját Julia Margaret Cameronnak ítélték a Digital World Camera szerkesztői. Az Indiában született Cameron egy gazdag ügyvéd és ültetvényes feleségeként érkezett Angliába és különleges portréival vált ismertté. A fényképezőgép olyan eszköz volt számára, melynek segítségével a figyelmét a fejekre összpontosította, ezzel feltárva modelljei szellemét, erejét és jellemét. Cameron az 1860-as években teljesen önálló emberábrázolást fejlesztett ki. Művészi koncepciójában jóval megelőzte kortársait, és egy újfajta portréművészet úttörője lett. Határozott, intellektuális, excentrikus egyénisége minden konvencionális megoldást elutasított. Újító bátorsággal függetlenítette magát a XVIII. századi angol portréfestészet hagyományaitól és a kortársi festészet hatásától egyaránt. Sőt, a fotóművészet addig elért eredményeitől is, s az addig szokásos félalakok helyett mellképeket és csak arcfelvételeket készített. Nagyvonalúan, monumentálisan felfogott karakterképekben fényképezte baráti körének nagy viktoriánus íróit, költőit, tudósait.

 

 

Érdekelnek további érdekes, fotózással kapcsolatos cikkek?

Ha igen, akkor kövess minket itt vagy Facebookon!

forrás: https://maimanohaz.blog.hu/2018/10/09/top50_minden_idok_legjobb_fotografusai_469