Világ a kamera mögött – Beszélgetés a Panamyphoto művészével [interjú]

Újabb lenyűgöző fotókkal találkozhattok legújabb interjúnkban! Ezen a héten egy kiemelkedően tehetséges fotóssal sikerült interjút készítenünk Budapesten. A fotós pedig nem más, mint a Panamyphoto megalkotója, Amanda. Beszélgettünk többek között arról hogyan vált profi fotóssá és, hogy mit jelent számára a munkája. Művészi megközelítése olyan pluszt ad portréinak, amivel igazán magával ragadóak. Győződjetek meg róla magatok is! 🙂

 

1, Honnan indultál? Mivel foglalkoztál korábban?

A fotózás előtti években  benzinkúton dolgoztam, ami természetesen nem egy művészi ág, de nagyon szerettem azt is. Már fiatalon belecsöppentem a munka világába,  így egyetemi éveim alatt is végig dolgoztam. Több szakon is végeztem, mint például sportkommunikátor, szociális munka, és az utolsó ami a szívemhez a legközelebb áll, a fotográfus szak. Több területen is kipróbáltam magam, mert nyitott vagyok új dolgokra, de az idő múlásával egyre jobban a művészi vonal erősödött meg az életemben.

 

2, Mikor kezdtél el a fotózással konkrétan foglalkozni?

2,5 éve kezdtem el a fotózással foglalkozni. Először nem akartam fotós lenni, mert hogy mindenki az, mégis az élet úgy hozta, hogy ebben a szakmában tudom kiélni leginkább a kreativitásomat, és azt hogy a későbbiekben valami maradandót alkothassak. Régebben a divattervezés érdekelt, de sajnos otthon nem láttam értelmét, hogy azzal foglalkozzak. Marie Claire divattervező pályázatán, 254 versenyző közül 2. lettem, ami erőt adott ahhoz, hogy igenis ezen a művészibb vonalon mozogjak. A fotózás egyszercsak belecsöppent az életembe, és elindított egy hosszú úton.

Jelenleg szabadúszó vagyok, de mellette a Mikolay fotóstúdiónál dolgozok Budapesten, amit nagyon szeretek, mert sok tehetséges embert ismerhetek meg.

 

3, Miért pont a fotózás? Miért ebbe az irányba indultál el?

Szeretek kreatívkodni, képeken átadni az én kis látásmódomat, az önkifejezés kiváló eszköze. Mindemellett, jó látni, hogy az embereknek tetszik a munkám és örömet szerzek nekik. Nagyon sok apró dolog van a fotózásban, ami erősen ezen az úton vezet tovább. És hogy mi fogott meg benne? Ez egyszerű. Alkothatok valamit, amivel egy kis betekintést lehet nyerni az én világomba.

 Viszont ami  számomra még jelentős ezen a területen, az oktatás. Büszkeséggel tölt el az,  amikor látom, hogy egy teljesen kezdő meddig jut el az én segítségemmel, és olyan képet alkot amire ő is büszke.

 

 

4, Főleg portréfotózással foglalkozol, igaz?

Leginkább embereket szoktam fotózni, így szívesen vállalok portfóliókat, divatanyagot, esküvőket is. Jó érzés emberekkel dolgozni, megismerni őket, egy pici szeletet megmutatni belőlük. Mindenki más, különleges és jó feladat kihozni mindenkiből a legjobbat. A hab a tortán már csak az, mikor látom az üzenetet, hogy mennyire tetszik neki az elkészült kép. Portrék mellett szeretek tárgyakat, dekorokat is fotózni. Nem könnyű feladat, de szeretem a kihívásokat és a hangulatot, amit átadnak.

 

 

5, Stúdióban vagy szabadtéren dolgozol szívesebben?

Főleg stúdióban dolgozom, de vállalok rendezvényeket/esküvőket is. A stúdió számomra olyan, mint egy kis alkotó kuckó, ahol otthon érzem magam és emellett tudok kísérletezni, újat alkotni, játszani a fényekkel, pózokkal és jókat beszélgetni a fotóalanyokkal, munkatársaimmal.

 

6, Hogyan jutnak el hozzád az emberek? Hol találnak meg téged, hogyha fel szeretnének keresni, mint profi fotóst?

Elérhetőség szempontjából két vonal van, amin keresztül megtalálnak az emberek. Az egyik a Facebook, ahol folyamatos posztok által mutatom be a különböző munkáimat, projektjeimet, élményeimet. A másik pedig, maguk az emberek, akikkel már együtt dolgoztam vagy látták a munkáimat és tetszett nekik, ezért ajánlanak másoknak. Az esküvők 70%-a ajánlás útján fut be hozzám.

 

 

7, Számodra fontos, hogy a fotóid előhívott formában is meglegyenek?

Szeretem az előhívott képeket, így igen fontos számomra, hogy ne csak digitálisan legyenek meg a munkáim. A napokban pont előhívattam pár fotómat, amiket bekereteztettem és jó volt rájuk nézni. Amikor az ember a kezébe fogja azt amit alkotott, jó érzés tud lenni.

8, Véleményed szerint, milyen elvárásokkal kell manapság szembenéznie egy fotósnak? Milyen kihívásokkal találkozol?

Mivel emberekkel dolgozom, ezért nekem az ő elvárásaiknak, igényeiknek kell eleget tennem, mint például: légyszíves vékonyítsd le a karomat, mert nagy (tipikus női probléma, nálam is) vagy a ráncokat enyhítsem. Értelemszerűen csodákra nem vagyunk képesek, de megpróbálok a megrendelő elvárásainak megfelelni, hiszen fontos számomra, hogy örüljön az elkészült képnek.

 

 

9, Mi az ami inspirál téged vagy ihletet tud adni egy munka során?

Mi inspirál? 🙂 hát, a Pinterest! Viccet félretéve, vannak rajta nagyon jó ötletek, amik inspirálóan hatnak rám, de ez a körülöttem lévő környezetre is igaz. Bármi apró dolog is megmozgathatja a fantáziámat, és már fotózásra kész vagyok. Peter Lindbergh az a személy, akinek a munkássága rabul ejt, számomra ő a példakép pályám során. Fekete fehér portrékat készít, melyek letisztultak mégis nagy, erős hatással bírnak. Maga egyszerűségében nagyszerű.

 

 

 

10,  Milyen trükköket vetsz be ha valaki nagyon feszült a fotózáson? Mit javasolsz?

Szerencsére nagyon ritka, hogy valaki ideges lenne a fotózás elején. Általában jó hatással vagyok az emberekre, és könnyen megnyílnak nekem, így jól tudunk dolgozni, de ha esetleg az új környezet miatt feszültség van akkor türelmesnek kell lenni. Időt adni, hogy megszokja az új helyzetet az illető, és beszélgetünk, hogy ellazuljon. Legtöbbször javasolni szoktam a fotózás előtt egy személyes találkozót, hogy jobban megismerjük egymást, hogy a fotózáskor ne egy idegen elé álljon, hanem egy olyan nő elé, akinek a társaságában el tudja magát engedni.

 

 

11, Mi volt a legmeghatározóbb élmény a munkád során? Ami később is hatással volt a rád?

Legmeghatározóbb élmény számomra talán az volt, amikor elkészítettem első saját kreatív projektemet, ami egy gázmaszkos lány volt. Itt tudtam először kifejezni művészi énemet, ergo a sikeres önkifejezés élménye nagy hatással volt rám. Akkor tudtam, hogy továbbra is fotózni szeretnék, és még sokat tanulni.

 

 

12, Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mit szeretnél?

A jövőre nézve mindenképp a fotózás mellett szeretnék maradni, és még többet tanulni. Nagy boldogság lenne, ha a Panamy még több emberhez jutna el. Ami még a közeli tervek között szerepel, az egy saját kiállítás.

 

 

Zárókérdés:

Mi a véleményed a mobilos fotózásról? Szerinted milyen hatással van ez a profi fotózásra? Illetve, lehet-e mobillal profi fotókat készíteni?

A mobilos fotózásról azt gondolom, hogy a technika fejlődésével már olyan szinten vannak a telefonok kamerái, amikkel lehet klassz képeket készíteni. De azért ne felejtsük el, hogy attól még nem leszünk rögtön profi fotósok,  mert  telefonnal sikerült egy jó képet készítenünk. Nagyon sokat kell tanulni, és gyakorolni, hogy tényleg értsünk ehhez a szakmához. Sokan azt hiszik, hogy csak kattintgatunk és kész is, de ez nem így van. Rengeteget dolgozunk. Megtervezzük a fotózást, előkészülünk rá, fotózunk (össze-vissza kúszunk, mászunk, hogy legyen egy jó szögünk), aztán ott ülünk éjjel a gép előtt és retusálunk hajnalig. Nem titkolom sokszor én is telefonnal fotózok valamit, ha megtetszik, de soha nem lesz az a minőség mintha egy szakember készítené el rendes géppel a képet.

——————–

Ezúton is szeretnénk megköszönni Amandának, hogy időt szakított ránk és válaszolt a kérdéseinkre. 🙂 Valamint, hálásak vagyunk, hogy fotói közül rendelkezésünkre bocsájtott néhányat.

Ha érdekelnek további fotózással kapcsolatos cikkek és interjúk, akkor kövessetek minket itt vagy Facebookon!